Sajtómegjelenések

Variációk egy kisváros csodáira



2013.10.11

Variációk egy kisváros csodáira

     Ha egy nagyvárosi koncertteremben történnek csodák, az jó. Amikor adott a kellemes akusztika, a műélvezetet segíti a környezet, már csak az előadókon és a befogadó közönségen múlik, mi születik.
No, és milyen, ha egy kisvárosban jön létre csoda? Regénybe illő. Mindenek előtt két kulcsfiguráról kell szólnom, Huszics Vendel karnagy emléke előtt tisztelegve: a tüneményes Huszics házaspárról, Zsike néniről és Vendel bácsiról, akik életüket tették fel arra, hogy egy szürke városkába színt és gazdagságot vigyenek – több generációban vetették el a zene szeretetének magját. Az sem lehet véletlen, hogy gyökereikből csodafa nőtt. Október 6-án az ő unokájukat, Várdai Istvánt ünnepelhette főszereplőként a sárbogárdi közönség. A világot bejárt, számos hazai és rangos nemzetközi díjjal jutalmazott fiatal csellóművész nem először lépett itt színpadra, ezúttal zenekari kísérettel. A MÁV Szimfonikus Zenekart Baráti Kristóf hegedűművész vezényelte.
Egy zsúfolásig megtelt, száraz hangzású művelődési házban nem egyszerű feladat muzsikálni, a zenei elgondolások megvalósítása itt jóval nehezebb, a függönyök, a falak közömbös érzéketlenséggel nyelik el a hangokat. Aznap este a varázslat azonban fittyet hányt a fizika törvényeinek.
A koncert első felében a helyi Huszics Vendel Kórus Schubert G-dúr miséjének három tételét (szóló: Lakatos Diána – szoprán, Dobos Gábor – basszus), a sárbogárdi származású Leszkovszki Albin Szülőföldemen c. Petőfi Sándor-versből komponált művét (ősbemutató) és a Händel Halleluját énekelte a zenekarral, szépen intonált, stílusos előadásban. A kórust Huszics Vendelné készítette fel. A szünet után Csajkovszkij Rokokó variációit Várdai István tolmácsolta (Csajkovszkij: Változatok egy rokokó témára, Op. 33). Az életre kelt cselló páratlanul érzékeny muzikalitással mesélt Csajkovszkij szellemi üzenetéről. Az őszinte és letisztult zenei elképzelés, a bravúros technika, a kifinomult arányérzék, a formák világos tagolása, a tiszta artikuláció, a karakterek és a humor gazdagsága mind egy helyen, egy emberben összpontosulva olyan muzsikus egyéniséget tárt elénk, amilyen – túlzások nélkül – kevés van az egész világon. És ha mindez még nem lett volna elég, ha még nem repültünk volna elég magasra, a d-moll, Andante variációban valami olyan érzelmi felfokozást élhettünk át, amit szavakkal meg sem próbálhatok leírni. A zárótétel elképesztő virtuozitásában feloldódott feszültséget kirobbanó taps követte. A ráadással, egy Bach szvit-tétellel (G-dúr szvit I.tétel, BWV 1007) Várdai István a nagypapájára, Huszics Vendelre emlékezett. Közvetlen egyszerűséggel szólt a közönséghez: “Hallgassunk egy kis Bachot!” És a publikum hallgatott. Bachot.
Mozart K. 550-es g-moll szimfóniája kerekítette le az estét. A kellemes és ízléses előadást, bevallom, én még a Csajkovszkij érzelmi hatása alatt hallgattam; ezzel együtt a jól ismert dallamok természetes otthonosságot hoztak. Megfordult a fejemben, milyen jó lenne Baráti Kristófot hegedülni is hallani, de nem is vehettem komolyan ezt az átsuhanó gondolatot egy végigvezényelt koncert után. Aztán, a jól megérdemelt vastapsot követően egy jó tündér teljesítette a kívánságom. A Händel-Halvorsen Passacaglia Baráti Kristóf és Várdai István előadásában tomboló sikert aratott. A kórus Huszics Vendelre Mozart: Ave verum corpusával emlékezett, ezzel zárult az est.

Csodás variációk, variációk a csodára: ez volt a 2013. október 6-i koncert Sárbogárdon, a József Attila Művelődési Központban.

http://konyvmutatvanyosokfulelo.wordpress.com/