Sajtómegjelenések

Lemezkritika - Erkel Ferenc: István király



2014.05.01

Lemezkritika
Erkel Ferenc: István király
(NAXOS 8.660345-46)

A „Szereti ön Erkelt?” parafrazeált kérdésre válaszolók túlnyomó többsége a Hunyadi László és a Bánk bán ismeretében ad - kétségkívül igenlő - választ. Az operabarátok – és az újdonságot, ritkaságot kedvelők – számára a közelmúltban különböző fórumok álltak rendelkezésre Erkel-zene ismeretük elmélyítésére. Közrejátszott ebben a bicentenárium is, és az adósság-törlesztő, nagy-lélegzetű szakmai vállalkozások részleges megvalósulása. Ismeretlen területről lévén szó, elsődleges feladat (és még sokáig az marad) az anyag-, élmény- és információgyűjtés. Tehát, előadóknak művek ill. műrészletek (minél gyakoribb) megszólaltatása, a hallgatóságnak pedig az ismerkedés, lehetőleg minél kevesebb prekoncepcióval. Persze, nehéz elfogulatlannak maradni, amikor az ismertetők is – érthetően – korteskedő hangvételűek, ki-ki a maga igazát, elképzelése-felfogása jogosultságát bizonygatja. S mivel előre nem tudni, hol-mikor milyen tárgyszerű tudásanyaggal gazdagodunk, az érdeklődő nem tehet mást, mint hogy tájékozódik, s jó esetben csak valamely zenei produkció ismeretében alkot véleményt. Mert jól érvelni – egy dolog, s tényleg a kompozícióra koncentráltan – az egy másik! Egy-egy szép logikus okfejtés akár egyetlen hang meghallgatása nélkül is képes meggyőzni a tájékozatlant.

A Bánk bán esetében szinte közüggyé lett egy időre az opera, amikor az eredeti vagy átdolgozott verzió mellett (illetve ellen) kötelezte el magát a két verzió közönsége. Talán nem kellene fekete-fehér, igen-nem alapon dönteni, megsemmisítendő az egyiket – érdemesebb lenne a szándékok, tendenciák végiggondolására szánni az időt, s felfedezni mindegyikben az értékeket, tanulságokat. Mindenesetre, az „eredeti vagy átdolgozott” kérdésköre örvendetesen érzékennyé – vagy legalábbis aktívvá – tette a zenehallgatók egy részét. S a felkeltett érdeklődés birtokában remélhető, hogy az kiterjed nemzeti operánk megteremtőjének más alkotásaira is.

Erkel operatermésének méltatlanul méltánytalan sors jutott, kiváltképp hattyúdalának, amelynek félreismeréséhez maga a muzikológusgárda is hozzájárult, amikor auditív kontroll híján, kottakép alapján nivellálóan értékelte az István királyt, s a tetszetős „Erkel-műhely” terminológiával az opera önálló alkotás-rangját is megkérdőjelezte.

Mindmáig nincs könnyű helyzetben, aki nyomon akarja követni, vagy akár csak „képben akar lenni” a művet illetően. Rész-információk dzsungelében kell tájékozódnia, ami időt és energiát igénylő vállalkozás. Értelmesebb, és főként élményszerűbb időtöltést kínál az István király új felvétele, amely nemcsak ígéri, de realizálja is az autentikus (konkrétan: az 1885. március 14-i ősbemutatón felcsendülő) verziót.

A NAXOS cég Opera Classics sorozatában két korongon jelent meg az István király, (néhány személyi változással) annak az előadóegyüttesnek a tolmácsolásában, amelynek a korszakos jelentőségű 2010. július 10-i, komáromi színrevitel köszönhető (e produkciót másodszor 2012. augusztus 25-én koncertszerű verzióban volt módjuk előadni, a gazdagréti Szent Angyalok plébániatemplomban).

A nagylétszámú kórus, mely több énekkarunk lelkes énekeseiből alakult (s ebből az alkalomból az István Király Operakórus nevet vette fel), Somogyváry Ákos karigazgató irányításával túlnőtt az alkalmi együttes rangján-színvonalán. Méltó partnere lett a MÁV Szimfonikus Zenekarnak és a 14 szólistának, akik Csányi Valéria irányításával ihletett-szép előadásról gondoskodtak.

A hangfelvétel meghökkentő adata: két nap alatt készült 2012 augusztusában! A hallgatnivaló terjedelmét tekintve, szinte „live”-felvételnek minősülhet, amelyhez néhány korrekció készítésére is volt lehetőség. Ennek az információnak a birtokában, s nem tudva erről, egyaránt dicséretes a produkció. Része van ebben a felvétel készítőinek, Bojti Jánosnak és Győri Jánosnak, akik a rendelkezésre álló elképesztően szűkös felvételi idő ellenére, igényes akusztikai környezetről tudtak gondoskodni.

Tudjuk, a technika csodákra képes – de értékes alapanyag nélkül aligha! A NAXOS-felvétel kizárólag angol nyelvű ismertetőt tartalmaz, a szövegkönyv viszont hozzáférhető a cég honlapján. Első alkalommal – kísérletképp – mindenfajta előzetes felkészülés nélkül hallgattam, s a produkciót dicséri, hogy úgy is követhetőnek bizonyult. Érthető a szöveg túlnyomó része, s ami legalább olyan fontos: korántsem csak a hangzó-értést illetően! A kórus éneke érzelmileg-indulatilag differenciált, bizonnyal közrejátszik ebben a korábbi színpadi megjelenítés emléke is. Gyönyörködtető szólista-produkciókat is hallunk (néhány név a szereposztásból: István király – Gurbán János, Imre herceg – Nyári Zoltán, Crescimira – Bazsinka Zsuzsanna, Sebős - Daróczi Tamás). Jól érvényesülnek a partitúra választékos-szép zenei színei, tónusai a vokális részek kíséretében, és igényes zenekari produkciókat hallunk a közzenékben, István vízióiban.
Hosszú az opera? Mondhatni, igen – de hasonlóképp elhihető az ellenkező válasz is, mert az igényes előadás úgy leköti a hallgatót, hogy megfeledkezik az idő múlásáról. Szép, élménytadó előadás, képes megszerettetni az operát. Alig több felvételi idővel (kevesebbel, mint amennyi általában operafelvételeknek jut) ütőképes, mondhatni, kifogástalan produkció jöhetett volna létre.