Kamarazenélés (“kamarázzunk együtt, megmondom ki vagy!” -mondta egyszer egyik zeneakadémiai professzorom), ha megélhetnék belőle, csak ezt csinálnám.

Egyre többször érzem, hogy jó lenne “lelassítani az időt”, vagyis jól bánni vele, ebben rutinosabb kollégáimtól sokat tanulok – legalább is, ami a zenélésben megélt időket jelenti. Magam felé igen kritikus és türelmetlen vagyok, ami egy brácsás vérmérsékletére nem igazán jellemző.

34 éves fejjel, 7. évadomat taposom szólamvezetőként a MÁV Szimfonikus Zenekarnál, mint a világban helyét kereső fiatal…. Nem érzem, hogy egy-egy fontos belépést leszámítva bármiről lekéstem volna az életben, de azért remélem az anyósom már megszületett valahol.