8 évesen kezdtem hegedülni. Nem volt hivatásos zenész a családban, de nagyapám bármilyen fúvós népi hangszeren tudott játszani. 12 évesen felvételt nyertem az ország akkori legnívósabb kórusába, az MRT Gyermekkarba, mely meghatározó szerepet játszott életemben. Sokat utaztunk, bejártuk Európa nagy részét, Japánt, a Krím-félszigetet. Hangszeres szólókat, kamaradarabokat is volt alkalmunk előadni. Ekkor már tudtam, hogy a zene által kinyílik a világ. Útjaink során hobbimmá vált a fotózás, mely mai napig kedves időtöltésem. Érettségit a Madách Imre Gimnáziumban szereztem, mellette folytattam a hegedülést. Diplomámat Debrecenben, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán szereztem 1985-ben. Sokat köszönhetek Ruha István hegedűművésznek. Tagja voltam az általa és Dékány Endre által alapított kamarazenekarnak, melyben nemcsak technikát, hanem szívet, lelket is kaptunk, amit beépíthettünk a saját játékunkba.  1985-ben felvettek a debreceni MÁV Filharmonikusokhoz, gazdag repertoárt tanulhattam itt, operai teendőkkel is gazdagítva. 1988-ban felvételt nyertem a budapesti MÁV Szimfonikus Zenekarba. Pár éve újra tanítok, kisgyermekeket. Óráinkon sokat nevetünk, kamarázunk, jó látni, ahogy ügyesednek. Szabadidőm csak este marad: egy kis kertészkedésre, vagy kedvenc időtöltésemre, a táskavarrásra.