1. § TÁRSASÁG CÍME
Cím: Vasutas Ének- és Zenetársaság. Székhelye: Budapest.
2.§ A TÁRSASÁG CÉLJA
Közös énekgyakorlatok, kultúrösszejövetelek, dal- és zeneestélyek révén a dalt és zenét ápolni és fejleszteni. Tagok között egyetértést, barátságot létesíteni és fenntartani. Az ország vasutas ének- és egyéb vasutas kultúr intézmények között az összeköttetést megteremteni és szorosabbra fűzni. A vidéki vasutas társadalmi egyesületek, olvasókörök, dalkörök, zenekarok
erkölcsi támogatása. Vasutas gócpontokon ének- és zenekarok szervezése.
A TÁRSASÁG céljainak elérésére dal- és zene estélyeket, hangversenyeket, szórakoztató és ismeretterjesztő előadásokat rendez. Működő tag lehet Budapesten, vagy a környéken lakó olyan nyugdíjas, vagy tényleges szolgálatban álló magyar vasutas, ki az énekléshez szükséges hallással és kellő hanggal, vagy zenetudással rendelkezik.

Az 1924. február 10-én tartott alakuló közgyűlés után a társaság azonnal megkezdte működését. Már abban az évben tudunk három színvonalas nyilvános szereplésről. Az alakuló gyűlés után három hónappal a Magyar Távirati Iroda Napi Hírek rovatában adott hírt a Társaságról. „A magyar vasutasok a gyermekekért. A vasutasok az idén először a Keleti Pályaudvarnál, a Baross szobor előtt sátort állítanak föl, amelyben a gyűjtőurnák védnökségét a budapesti államvasutak főnökei, valamint előkelőségeinek feleségei vállalták magukra. A Vasutas Ének- és Zenetársaság rendezésében a sátor előtt egész nap hangverseny lesz”

Az új zenekar 1925 májusában játszott először a Városi Színházban (a mai Erkel Színház). Erről a Vasúti és Közlekedési Közlöny 1926. május 9-i számában a következő beszámoló jelent meg: „A zenekultúra iránt való lelkesedés és a komoly munka ritka bizonyságát adta a budapesti üzletvezetőség kebelében alakult Vasutas Ének- és Zenetársaság. Megalakulása óta alig telt el egy esztendő és e hó 2-án, a Városi Színházban rendezett matinéján a nagyközönség előtt is bemutatkozhatott. A zenekar meglepő zenei intelligenciáról és biztonságról tett bizonyságot. A
megjelent díszes közönség őszinte elismeréssel fogadta a komoly zenei élvezetet.

A Társaság munkanaplói 1924-től 1943-ig 20 évet ölelnek fel, pontosan feltüntetve a rendezvények időpontját, helyszínét, műsorát és a közreműködő művészek nevét. A muzsikusok közel 50 helyszínen léptek fel, 35 alkalommal Budapesten és 15 alkalommal vidéken. A munkanaplókat áttanulmányozva megtudhatjuk, hogy a Zenetársaság működése szervesen kapcsolódott a Vasút szociális és kulturális tevékenységéhez, valamint az adott kor történelmi és társadalmi hagyományaihoz, eseményeihez. Közvetett módon szemléletesen érzékelteti a két világháború közötti évek
Magyarországának hangulatát, általános szellemiségét. Érdekes a fellépések helyszíneinek áttekintése. A vidéki helyszínek: Kiskunhalas, Szolnok, Vác, Szombathely, Székesfehérvár (háromszor), Győr (kétszer) Miskolc, Tatabánya, Tata (háromszor), Sopron (kétszer, egyik alkalommal a GySEV-vel közös rendezésben), Balassagyarmat. A legkülönösebb fellépés 1942-ben, az 1940-ben Magyarországhoz visszacsatolt Észak-Erdélyben helyreállított Déda- Szeretfalva vasútvonal ünnepélyes felavatása volt.

A budapesti helyszínek közül legtöbbször (12 alkalommal) a Vasúti-Hajózási Klub (VI. Csengery u. 68, a későbbi Fáklya Klub) színháztermében lépett fel a Társaság, öt alkalommal a Zeneakadémián, számos alkalommal a Vigadóban, egyszer a Városi Színházban, kétszer a Magyar Keresztény Szociális Vasutasok Országos Gazdasági Egyesülete székházában, a Kenyérmező utcában, kétszer a Bakáts téri templomban és kétszer a Ferencvárosi Vasutasok Dal- és Könyvtár Egyesülete Péceli utcai székházában. Ez az épület – felújítva – 2023 óta a mai MÁV Szimfonikus Zenekar székháza. Az események sorában több évben, decemberben megtartott „felruházási esteken” szerepeltek (a szegény vasutasok gyermekei számára gyűjtött ruha-adományok átadásán), 1935. októberében a Bakáts téri templomban „Hangverseny a téli nyomor enyhítésére”, több alkalommal vasúti tisztek avatásán, „hazafias ünnepélyeken”. Tartottak emlékhangversenyt Liszt Ferenc, Schubert és Gárdonyi Géza emlékére és „Magyar estet” Hubay Jenő, Bartók Béla, Kodály Zoltán, Dohnányi Ernő, Weiner Leó és Siklós Albert műveiből. Az énekkar vezető karnagya Seres László, a zenekar művészeti vezetője, aki a jelentősebb hangversenyeken a zenekart vezényelte, 1942-ig Ábrányi Emil (1882-1970) zeneszerző és karmester, korábban a Magyar Királyi Operaház igazgatója volt, 1942-től pedig Kenessey Jenő (1905-1976), később Kossuth-díjjal kitüntetett zeneszerző és karmester.

A birtokunkban lévő dokumentumok tanúsága szerinti évenkénti fellépések száma azt jelzi, hogy nem rendszeres próbamunkát végző, hivatásos zenekarról van szó, ugyanakkor a műsorokon szereplő művek nehézségi fokából, valamint abból, hogy a hangversenyeken közreműködő művészek országos hírű, rangos énekesek, hangszeres szólisták, balettművészek és
karmesterek voltak, arra kell következtetnünk, hogy jól képzett, a szereplésekre komoly próbák sorozatával felkészülő muzsikusok alkották az együttest.

A meghívókon, szórólapokon a közreműködők felsorolásában találunk ilyeneket, mint „50 tagú MÁV Zenekar”, vagy „a Máv. Symfonikus Zenekara”. 1934. március 4-én Tatán, az Esterházy Miklós Gimnáziumban tartott hangversenyt így hirdették: a BUDAPESTI MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR ÉS ÉNEKKAR hangversenye, a műsor Erkel: Hunyadi László-nyitány, Schubert: h-moll (Befejezetlen) szimfónia, Bizet: Az arles-i lány –szvit, Beethoven: Egmont nyitány, vezényelt Ábrányi Emil. A hangversenyeken közreműködő művészek: Lászlóffy Magda, Herz Lilly, Vásárhelyi Magda (zongora), Albert Ferenc, Szemlér István, Wanda Luzzato (hegedű), Zsámboky Miklós, Kerpely Jenő (gordonka, a Zeneakadémia professzorai) Szalai Karola, Sallai Zoltán, Harangozó Gyula (balettművész), Báthy Anna, Osváth Júlia, Gyurkovics Mária, Takács Paula, Szilvássy Margit, Basilides Mária, Losonczy György, Maleczky Oszkár, Udvardy Tibor, Fodor János, Hámori Imre, Sárdi János, Koréh Endre, Járay József (ének). Az énekművészek valamennyien a háború után is évekig voltak a Magyar Állami Operaház vezető énekesei, többen közülük Kossuth- díjasok, Kiváló és Érdemes művészek.

Az Egyesület anyagi helyzete akkor sem volt rózsás. Az 1930. június 30-án tartott közgyűlés jegyzőkönyvében olvashatjuk a következő részletet: „Ami anyagi helyzetünket illeti, e téren az elmúlt év folyamán is meglehetős nehézséggel kellett küzdenünk. Egyetlen jövedelmünk, a tagsági díjak, rajtunk kívül álló okokból meglehetős rendszertelenül, késlekedésekkel, vagy egyáltalán nem folytak be, ami az egyesület anyagi vezetésében erősen
éreztette hatását. Ehhez járult, hogy a székesfővárosi közlekedési r.t. megvonta a korábbi években engedélyezett kedvezményes villamos jegyeket, ami különösen a próbára járó működő tagjainkat érintette. E tárgyban beadvánnyal fordultunk a R.T. vezetőségéhez és előtárt indokaink alapján kértük a kedvezmény újra megadását. A végleges választ még nem kaptuk meg. Szorult helyzetünkben kétszerte jól esett, hogy felsőbbségünk
és jóakaróink évközben adományaikkal támogattak. Így a MÁV igazgatóság 500, A Vonatkisérők Országos Otthona 500 és a Vasúti és Hajózási Klub 100 pengőt adományozott, amiért minden esetben hálás köszönetet mondottunk.” Két kiragadott kritika a Társaság előadásainak gazdag sajtóvisszhangjából, 1931-ből:
„ A budapesti Vasutas Ének- és Zenetársaság zenei munkája nemcsak a magyar vasutasság, de a magyar zenei élet szempontjából is mindig komolyan jelentős művészi esemény a budapesti Vasutas Ének- és Zenetársaság nyilvános szereplése. Ebben az évben január 25-én tartotta meg a Vigadóban első hangversenyét. Ez a társaság évről-évre nagy tempóban fejlődik és meg nyilatkozása mindenkor büszkesége a magyar vasutasságnak. Műsorának ezúttal legkiemelkedőbb száma Ábrányi Emil
„Trianon“ című 3 tételes szimfonikus költeménye, mely műnek ez volt az első előadása. Nemzetünk tragédiájának, hitének és reményének zenei kifejezése ez a nagyértékű kompozíció, aminek kitűnő előadása ugyancsak Ábrányinak, a karmesternek érdeme. A műsor többi számaiban nagy hatással szerepelt az énekkar is, Seres László vezénylésével. Előadásra kerültek Homonnay, Koudela, Moszkovszky, Mascagni, Wagner- darabok; az operaáriákat Sz. Zsögön Lenke operaénekesnő adta elő nagy művészettel, szép hangon.”

„A Magyar Vasúti és Hajózási Klub művészestje.
Nagy közönség s köztük a magyar közlekedési élet számos vezető egyéniségének részvételével tartotta meg szokásos téli művészestjét február 18-án a Magyar Vasúti és Hajózási Klub. A műsor a klub eddigi hangversenyeihez méltóan igen magas művészi nívón mozgott. Az első részt a MÁV 60 tagból álló szimfonikus zenekara Wéber: „Bűvös vadász“ nyitányával kezdte, majd Szabó Ilonka, az Operaház kitűnő fiatal koloratúr- énekesnője énekelt, utána Magyar Tamás hegedűművész adta elő nagy sikerrel Mendelssohn hegedű-versenyét, végül Székely Mihály, az Operaház
kiváló basszistája énekelt operaáriákat és dalokat a tőle megszokott nagy művészettel. A második részben Adam bájos zenéjű s Boldogh Lajos MÁV titkár által fordított kis operáját a „Nürnbergi babát“ énekelték el: Szabó Ilonka, dr. Dalnoky Viktor, Csóka Béla és ifj. Toronyi Gyula, a MÁV szimfonikus zenekar kísérete mellett. A közönség meleg elismeréssel honorálta a széphangú énekesnőnek és férfi partnereinek énekét és humoros játékát, valamint az Ábrányi Emil által vezényelt zenekar magas nívójú, kitűnő produkcióját.”
Egy vidéki vendégszereplés visszhangja (1934):
A győr—sopron—ebenfurti vasút személyzete a MÁV budapesti üzletvezetőség kebelében alakult »Vasutas ének- és zenetársaság « közreműködésével, Ábrányi Emil vezénylete alatt, e hó 17-én Sopronban értékes műsorral hangversenyt rendezett. A hangverseny Sopron városának előkelő társadalmi eseménye volt és kiválóan sikerült. A győr—sopron— ebenfurti vasút azzal, hogy a hangverseny a létesítendő »Széchenyi múzeum« javát szolgálta, folytatta azt a nemes munkásságot, amelyet a vasút vezérigazgatója, Haich Károly, udvari tanácsos, a Széchenyi-kultusz érdekében évek óta kifejt.”
Még egy, nagy társadalmi visszhangot kiváltó esemény
Székesfehérvár, április 5.
„A budapesti Vasutas Ének- és Zenetársaság vasárnap este Prohászka Ottokár püspök halálának tizedik évfordulója alkalmával emlékhangversenyt rendezett Székesfehérváron, a Szent István-teremben a Prohászka-emléktemplom javára. A zenekart Ábrányi Emil, az énekkart Seres László vezényelte. Szemlér István hegedűművész, a székesfehérvári zeneiskola igazgatója is szerepelt a műsoron. /MTI/”.
1940-től Varga László (akkori szóhasználat szerint) üzletigazgató
lett a Társaság elnöke. A háború kitörése után egyre nehezebbé válik a Társaság helyzete.
Részlet a Társaság 1941. évi közgyűlésének jegyzőkönyvéből:
„Felvették Budapesten, 1941. évi május hó 29-én a „Vasutas Ének és Zenetársaság”-nak a budapest-keleti pu.-i tanácstermében megtartott évi rendes közgyűléséről.
Elnök: Varga László m. kir. kormányfőtanácsos. Bejelenti, hogy a f. év szeptember havában a szimfonikus zenekart újra megszervezi és működésbe lépteti. Ezzel kapcsolatban a közgyűléstől az új karmesterek szerződtetésére felhatalmazást kér és a zenekar megszervezésével kapcsolatban hangszerek és hangjegyek (kották) beszerzésére, valamint a meglévő hangszerek javítására vonatkozóan a költségvetésen kívül 2000.- P. azaz Kettőezer pengő külön hitelt, majd az esetleges hangversenyek megrendezésére, ugyancsak a költségvetésen kívül 1000.-P. azaz Egyezer pengő külön hitelt kér. A közgyűlés elfogadta a Társaság módosított Alapszabályát. Ezt az Alapszabályt a Magyar Királyi Kereskedelem és Közlekedésügyi Miniszter 1942. december 15-én kelt rendeletével jóváhagyta. Az Alapszabály 1.§-ában említett pecsét (körbélyegző) a mai napig a MÁV Szimfonikus Zenekar értékei között, (páncélszekrényében) található. Az ugyanebben a paragrafusban említett jelvény ( szárnyaskerék lírával) az 1945-ben alapított
MÁV Szimfonikus Zenekar első logója lett.

A Vasutas Ének- és Zenetársaság két utolsó fellépése Horthy Miklós kormányzó névnapjának megünnepléséhez kapcsolódik: 1943. december 8-án a Zeneakadémián és december 10-én Balatonfüreden, az Erzsébet Szanatóriumban. Utóbbin fellépett többek között Gyurkovics Mária és Sárdy János, az Állami Operaház magánénekesei. A háborús cselekmények miatt, melyek hamarosan Magyarország területére is átterjedtek, a Társaság fellépései megszűntek. A belügyminiszter 1945 tavaszán feloszlatta az egyesületet, az erről szóló hivatalos közlemény a Magyar Közlöny 1946. februári számában jelent meg. Ekkor már 10 hónapja működött a MÁV SZIMFONIKUS ZENEKAR, amelynek Alapító Okiratát ugyanaz a Varga László, a Magyar Államvasutak elnök-vezérigazgatója írta alá, aki az elődegyesület utolsó elnöke volt. A kor egyik legismertebb és szakmailag leghitelesebb zeneírója volt Papp Viktor, több közkedvelt zenei ismeretterjesztő könyv szerzője. Az 1940-es évek elején megjelent Magyar Zenei Almanach című könyvének egyik fontos része a Magyar Dalos Egyesületekről, mint a közösségi zenekultúra jeles képviselőiről szól. A Szövetség tagjai között szerepel a Vasutas Ének- és Zenetársaság is, melynek tevékenységét nagyon elismerően ismerteti, közli mind az Énekkar, mind a Szimfonikus Zenekar névsorát is, szólamokra, illetve hangszercsoportokra bontva. A zenekar névsorában találjuk az I. hegedű szólamban Eperjes Ferenc, a kürt szólamban Honti János és a trombita szólamban Sulyok József nevét. Ők hárman az 1945. május 1-jén létrejött
MÁV Szimfonikus Zenekar alapító tagjai voltak, Honti János a zenekari titkári funkciót látta el, Eperjes Ferenc pedig 1983-ig, közel negyven évig a zenekar ügyvezető igazgatója volt. Az ő személyük, illetve alkalmazotti jogviszonyuk lehet az egyik bizonyítéka annak, hogy a MÁV Szimfonikus Zenekar a 100 évvel ezelőtt, 1924-ben alapított Vasutas Ének- és Zenetársaság tevékenységének egyenes folytatója.

….

Szöveg: Fenyő Gábor

Külön köszönet Horváth Lajosnak, a Magyar Vasúttörténeti Alapítvány kuratóriumi elnökének, akinek a kutatómunkája nélkülözhetetlen segítség volt a MÁV Szimfonikus Zenekar elődintézményének megismeréséhez.