A rangos francia Diapason Magaziban jelent meg Yannick Millon kritikája az amerikai Naxos Kiadó gondozásában megjelent lemezünkről, amelyen Weiner Leó művei szerepelnek. A felvétel 2025-ben készült Pusker Júlia hegedűművész közreműködésével és Csányi Valéria vezényletével.
Weiner Leó
Pusker Júlia (hegedű), Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar, vezényel: Csányi Valéria
NAXOS, 2019-2024
Játékidő: 68 perc
A zenetörténet elsősorban mint kivételes pedagógust őrizte meg Weiner Leó emlékét: a budapesti Zeneakadémián olyan művészek kerültek ki a kezei alól, mint Doráti Antal, Solti György, Fricsay Ferenc vagy Kurtág György. Ez azonban nem ok arra, hogy megfeledkezzünk róla, mint zeneszerzőről.
A századforduló Magyarországán Weiner tömör fogalmazásmódjával és rendkívüli koncentráltságával tűnt ki: a Variációk egy magyar népdalra című művében hét variációt sűrít alig öt percbe. Még figyelemreméltóbb azonban zenéjének alapvetően derűs karaktere. Művei szinte ösztönösen a fény felé fordulnak; a melankólia alig érzékelhető, különösen, ha összevetjük azokkal a kompozíciókkal, amelyek élete alkonyán, a halála (1960) előtt születtek.
A mindig kifinomultan játszó Budapesti MÁV Szimfonikus Zenekar élén Csányi Valéria meggyőzően képviseli ezt a repertoárt. Különösen emlékezetesek a Szerenád op. 3 hangszerelésének finom színei, mindenekelőtt az Andantino variációiban, ahol a dallam zinte kézről kézre jár a klarinét, a fuvola, a fagott és az oboa között.
Csányi vezénylését ízlés, mértéktartás és gazdag színérzék jellemzi, még ha valamivel visszafogottabb is Solti György legendás, egyik utolsó felvételénél (Decca, 1997). Ennek az interpretációnak köszönhetően hitelesen bontakozik ki az a sajátos, „szabadtéri” hangulatú közép-európai zenei világ, amely az első hegedűversenyében (1958) is jelen van, s amelyben Janáček hatásának visszhangjai is felfedezhetők. A mű egy közel fél évszázaddal korábbi szonáta átdolgozása, amit Pusker Júlia éneklő hangvételű hegedűjátéka meggyőzően kelt életre, ráadásul visszaállítja azt a negyvenegy ütemet, amely az első lemezfelvételről még hiányzott.
A műsort záró Divertimento No. 3 már hangsúlyosabban magyar karakterű alkotás: bájos, karakterdarabszerű zene, tele ötlettel és szellemességgel, amelyek elegánsan elfedik a kompozíció kisebb aránytalanságait.
Yannick Millon
Tracklist:
1. Violin Concerto No. 1 in D Major, Op. 41
2. Variations on a Hungarian Folksong, Op. 30
3. Serenade, Op. 3
4. Divertimento No. 3, Op. 25, “Impressioni ungheresi”; (Hungarian Impressions)
https://www.naxos.com/CatalogueDetail/?id=8.574707
