100 éve született Cziffra György zongoraművész
Egyedülálló zenei tehetsége Liszt Ferencéhez hasonlítható, főleg káprázatos zongoratechnikai és improvizációs készsége miatt. Liszt és Dohnányi nyomdokain egy olyan előadói hagyományt képviselt, amelyben elevenen él a bravúros improvizációs könnyedség és a különböző stílusok szintetizálásának magától értetődő képessége. Széles repertoárján elsősorban Liszt, Schumann, Chopin, Grieg, Brahms és Rahmanyinov művei szerepeltek. 1921. november 5-én Budapesten született. Dohnányi Ernő mentorálásával nyolcévesen került be a Zeneakadémiára, ahol Weiner Leó, Ferenczi György és Keéri-Szántó Imre voltak a tanárai. A II. világháborúban szovjet fogságba került, majd munkatáborba. Később kényszerűségből – mivel pódiumon nem kapott lehetőséget- bárokban kezdett zongorázni, a pesti éjszakai élet ünnepelt és legendás „csodazongoristája” lett. 1956-ban Párizsban, majd Senlisben telepedett le, s üstökösként robbant be a nemzetközi klasszikus zenei életbe. Nevét Richterrel és Horowitzzal együtt emlegették. Karrierje csúcsán alapítványt hozott létre a fiatalok támogatására. Világkarrierje, tudása, egyénisége, fiatalokat felkaroló munkássága ma is példaértékű. Cziffra tengernyi szenvedés árán kiharcolt életeszménye és művészi krédójának lényege ugyanaz – az ember és a zene szabadsága.
A MÁV Szimfonikus Zenekar nagy tisztelettel őrzi emlékét.