[:hu]Lukács Miklós-, Lukács Plusz bérlet 4[:en]Lukács Miklós Series No. 4[:]

[:hu]

 ZENEAKADÉMIA 
 Grand Hall 

 2019. ÁPRILIS 4. 
 CSÜTÖRTÖK 19.00 

Program

Dvořák: Stabat Mater

GUEST
Kertesi Ingrid (szoprán),
Megyesi-Schwartz Lúcia (alt),
Fekete Attila (tenor),
Kovács István (basszus),
Debreceni Kodály Kórus
(karigazgató: Szabó  Sipos Máté)

CONDUCTOR
Péter Csaba

A XIII. században élt Jacopone da Todi ferences rendi szerzetes írta azt a költeményt, amely Jézus anyjának kétségbeesett érzéseit mondja el, fiának keresztfája alatt állva. Az évszázadok folyamán sok zeneszerző írt zeneművet erre a szövegre, közülük az egyik kiemelkedő a nagy cseh zeneszerző, Antonín Dvořák (1841–1904) műve. Dvořák életében tragikusan aktuális volt a szöveg: néhány hónap leforgása alatt három gyermekét veszítette el. A gyermekét sirató anya „megszólaltatása” során, mondhatni, kiírta magából saját fájdalmát. A szöveget tíz részre osztotta, mindegyik tétel zenei karaktere más és más. Aránylag hosszú, drámai zenekari bevezetés után szólal meg a kórus, első szavai lefelé hajló kromatikus skála formájában hangzanak el. Ugyanez a zárótétel főtémája is, ezzel keretbe foglalva az egész művet. A mű végén felcsendülő Ámen az egyetlen gyors tempójú rész. A Stabat Matert Prágában mutatták be 1880-ban. Csehországon kívül először 1883-ban Londonban adták elő, ahol nagy sikert aratott és ezzel megalapozta Dvořák angliai tekintélyét.
[:en]

 LISZT ACADEMY
 GRAND HALL 

 APRIL 4, 2019 
 THURSDAY 7:00 PM 

PROGRAMME

Dvořák: Stabat Mater

GUEST ARTISTS
Ingrid Kertesi (soprano),
Lúcia Megyesi-Schwartz (alto),
Attila Fekete (tenor),
István Kovács (bass),
Kodály Choir of Debrecen
(director: Máté Szabó Sipos )

CONDUCTOR
Péter Csaba

Jacopone da Todi, a monk in the 13th century wrote the poem that voices the desperate feelings of the mother of Jesus, while standing besides the crucifix of her son. This text has been the subject of writing music to it many times over the centuries. One of the outstanding works of them is that of the great Czech composer, Antonín Dvořak (1841-1904). The text was tragically timely in his life: he lost three of his children in mere three months. One may say that he wrote his own pain into this composition finding thus some relief.

He divided the text into ten parts with each having a different character. The choir begins to sing after a somewhat long dramatic orchestral introduction. The first words follow a descending chromatic scale. The main theme of the final movement is the same, by which Dvořak framed the entire composition. The only fast part is the Amen at the end.

[:]