MESÉK SZÓBAN ÉS ZENÉBEN / 11:30

A meséket minden gyerek szereti, még a nagyobbak is. Azt is szeretik, ha a mesekönyvet szép képek színesítik, amelyek a történet szereplőit, helyszíneit, néha egy-egy eseményét ábrázolják. Ahogyan a színes képek, ugyanúgy a zene is képes kiegészíteni a mese szavait, talán még jobban is, a zene ugyanis képes a szereplők gondolatait, érzéseit, tulajdonságaikat is ábrázolni.

A mintegy háromnegyed órás zenemű Fekete István Vuk című regénye nyomán íródott. A kompozíció nem az eredeti szövegek megzenésítése, hanem hangulatában igyekszik illusztrálni a cselekményt, visszaadni a történetet kizárólag instrumentális előadásban. A zeneműben idézetek nem szerepelnek, a szerző inspirációinak forrását a zene fedi fel. A narrátor, vezetve a regény történeti fonalát, tételenként segíti a zene megértését. Fekete István nagyon szerette a természetet, legtöbb története a természet közelében játszódik, szereplői emberek és állatok. Utóbbiak emberi szavakkal beszélnek egymással, ezt minden állatmesében megszokhattuk. Ugyanúgy éreznek, szeretnek, örülnek, vagy szomorkodnak, félénkek, vagy harciasak, mint az emberek, ezért lehet őket annyira szeretni. A mese főszereplője egy kis róka, aki kevéssel születése után elveszíti szüleit és testvéreit. Apja testvére neveli fel, megtanítja mindarra, amit egy rókának tudnia kell, hogy életben tudjon maradni, hogyan legyen ravasz és bátor. Az ő kalandjairól szól a mese, ennek részleteit mondja el nekünk zenei hangokkal a zeneszerző, Fülep Márk.